Az úgy kezdődött, hogy egyszer volt hol nem volt egy dagi nő, aki az állandó frusztráltságát kényszerevéssel kompenzálta. Mert volt egy férje ( aki nem volt már a férje ), 3 gyereke, meg egy állandó jelleggel döglödő családi vállalkozása. (Lásd a másik blogom…)”
Szóval a dagi egyszer csak nagyot gondolt…..
Miután hosszú éveket feccöltünk egy teljesen hiábavaló álomra ( sikeres vállalkozás Mo-n ) , és ez a férjem álma volt, úgy döntöttem, hogy most én kezdek álmodni. Világhírű színésznő szerettem volna lenni mindig, akit imádnak, és imádja, amit csinál és ráadásul sok pénzt keres.
Na ebből a pénzkeresés tűnik reálisnak.
A következő felvetés a hogyan? kérdőszó. Hát essünk le a felhők puha-pihe álomvilágából a kőkemény magyar valóságba: itthon sehogy. És pont. Mert lássuk be, aki az én korosztályomból nem végzett el egy nyamvadt főiskolát, és nincsenek jó helyen rokonai, vagy véletlen szerencséje annak annyi. Vagy kilencvenezer nettó és még lehet túlzok.
Hát én elég gáz módon, “csak” neveltem a gyerekeket, és segítettem a vállalkozásban. Csak. (Mondjuk volt olyan, hogy 4 hetes gyerekkel mentem pénzt ” behajtani”, mert az üzleti partner csak akkor fizetett, ha személyesen tolakodtunk a pénzünkért, és mivel apa nem ért rá, én elautóztam 100 km-t( közben gyerek teázott vagy aludt), és miközben az irodai alkalmazottak gyereket pesztráltak, én az asztalt vertem a pénzért egy irodával arrébb. Láttatok már szoptatós anyát a pénzért hajtani? Na ez az úriember látott… Úgy fizetett, mint a katonatiszt! Én pedig az irodai alkalmazottak körében megszoptattam hármas számú utódomat, átpelenkáztam, és a zsével , kevésbé elegánsan, de távoztam. És újabb 100 km-t vezettem.)
Szóval vissza a valóság talajára. Helló mondom magamnak: Nincs végzettséged. Nem beszélsz nyelvet. És sok pénzt akarsz keresni. Irány nyelvet tanulni.
Nekifeküdtem a németnek, és becéloztam egy elérhető dolgot : idősgondozás. Végül is volt a nagyi, az apám és anyósom ( ne verjen az isten érte, de sose szerettem) , na őket mind gondoztam. És elmondhatom : amit én nem láttam, nem kötöztem, nem takarítottam, nem mostam , AZ NINCS.
4 hónap nyelvtanulás után B1 szint, és sok email, az eredmény : Hamburg, idős néni, e hónap végén. És beszarás. És két hónap távollét!!!
Fogom-e érteni? Fogok-e tudni beszélni? Nem csinálok valamit rosszul? Arról nem is beszélve, hogy mi lesz a családdal? Illetve a gyerekek ellesznek, de mi lesz a férjemmel ??
Kommentek